Sándor István (unitárius lelkész)
| Sándor István | |
| Született | 1804 Lókod |
| Elhunyt | 1879. december 16. (74-75 évesen) Homoródjánosfalva |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | unitárius lelkész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jánosfalvi Sándor István (Lókod (Udvarhely megye), 1804 – Homoródjánosfalva, 1879. december 29.) unitárius lelkész.
Élete[szerkesztés]
Atyja, Sándor Lőrinc lévita volt. Tanulmányait Torockón, 1816-tól Székelykeresztúron kezdte, majd a kolozsvári unitárius főgimnáziumban folytatta. 1827-ben papi pályára lépett, és Szentábrahámon végzett szolgálatot. 1829-ben visszatért Kolozsvárra, ahol ideiglenes lelkészként tevékenykedett, majd 1833-ban egyházi tanácsos lett. 1836-ban megnősült, de még abban az évben (más források szerint két év múlva) elvált.
1836. májusban Magyarszováton lett pap, de onnan 1837. július 23-án "nyughatatlan természete miatt" Árkosra rendelték át. Itteni tevékenységét is akadályozta "nőtlen életének daemona", fél évig eltiltották a prédikálástól. 1841. május 2-án püspöki rendelettel a Homoródkarácsonyfalvára irányították át; a magánéleti gondok itt is megkeserítették életét.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követő időszakban Heydte térparancsnokot illető szavai miatt 1849. szeptember 17-én Székelyudvarhelyen vizsgálati fogságba került, ahonnan 1850. szeptember 20-án szabadult ki. Időközben a homoródkarácsonyfalvi papi tisztséget betöltötték, így Gyepesre kapott kinevezést. "Zajos élete" miatt innen is mennie kellett; 1858-tól Datkon lett lelkész. 1867-ben visszavonult hivatalából, és homoródjánosfalvi birtokára költözött; itt élte le életének haláláig terjedő korszakát. Könyvtárát a székelykeresztúri gimnáziumra hagyományozta.
Munkássága[szerkesztés]
Korának elismert egyházi szónoka volt. Árkosi és homoródkarácsonyfalvai papsága idején ellátta a Sepsi-Miklósvár és Udvarhely egyházkörnyékeknek jegyzői tisztségét is. Minden állomáshelyén fontos építkezéseket, javításokat hajtatott végre.
Unikumokban gazdag könyvtárát a Székelyföldön egyedülállónak tartották. Több tudóssal levelezett (Kemény József, Kovács István, Jakab Elek), akiknek könyveket adott el. Folytonosan olvasott, jegyezgetett; olvasmányait, tapasztalatait leírta.
Hirlapi cikkeket írt a Tudományos Gyűjteménybe, a Brassói Ujságba, a Vasárnapi Ujságba (1862. A templomok története, Azoknak a kik a könyvet megbecsülik, 1863. A seprűs-, kalános czigányok és tolvaj-czigányok, Oltárok története), és a Politikai Közlönybe.
Székelyhoni utazás a két Homoród mellett című művét 2003-ban adta ki a székelyudvarhelyi Litera kiadó. Kéziratban maradt művei: Szentírásmagyarázó apostol, Elegyes szószármaztatás, Olympiai szent berek, Fejtegető Oedipus, Tudományos napló, Unitárius egyháztörténelem, Bibliai és közéleti tárgyak c. munkák és naplójegyzetei.
Kötetei[szerkesztés]
- A papnak készsége az evangéliom prédikállására...; Református Kollégium Ny., Kolozsvár, 1828
- Székelyhoni utazás a két Homoród mellett. Utazás a Külső- vagy Nagy-Homoród mellett; sajtó alá rend. Benczédi Pál; Minerva, Kolozsvár, 1942 (Erdélyi ritkaságok)
- Székelyhoni utazás a két Homoród mellett. 2., 1838-tól 1846-1858-ig; Minerva, Kolozsvár, 1942 (Erdélyi ritkaságok)
Források[szerkesztés]
- Darkó Sándor: Sándor István emléke. Keresztény Magvető, XV. évf. 2. sz. (1880)
- Mihály János: Jánosfalvi Sándor István unitárius lelkész, egyházi szónok, könyvgyűjtő, író. Örökségünk, III. évf. 1. sz. (2009)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.
További információk[szerkesztés]
- Szakál Anna: Egy falusi unitárius lelkész kultúrától való elzártság miatt érzett magánya. nti.abtk.hu (Hozzáférés: 2021. március 1.)
- Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999
.svg){kind=small}